2012. január 6., péntek

 
Posted by Picasa

1 megjegyzés:

  1. Marianna Imre: Móra Ferenc: Este

    Este van, este van,
    édesapa fáradt -
    aranyhajú lányom,
    te bonts nekem ágyat.

    Szelíden te simítsd
    puhára a vánkost,
    ágyam szélire is,
    te ülj ide mármost.

    Homlokomon a bú
    nagyon elborongott,
    kicsi száddal róla
    leheld el a gondot.

    Virágfejecskédet
    hajtsd szívem fölébe,
    nevess éjszakára
    csillagot beléje.

    Mesélj is majd egyet
    szegény apukádnak,
    úgy mintha mesélnél
    a hajasbabának:

    "Volt egy szegény ember
    nagy Meseországban,
    nem volt mása csak egy
    aranyhajú lánya..."


    Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek...

    Mikor a gyermek gőgicsél,
    az Isten-tudja, mit beszél!
    Csak mosolyog és integet...
    Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

    S mint virággal az esti szél,
    az anyja vissza úgy beszél,
    oly lágyan, oly édesen...
    De őt nem érti senkisem.

    Hogy mit beszélnek oly sokat,
    apának tudni nem szabad:
    Az égi nyelv ez. Mély titok.
    Nem értik, csak az angyalok.

    VálaszTörlés